Nekem iszonyatosan sok idő kellett ahhoz, hogy az új otthonomat meg tudjam szokni. Természetesen én is mint minden kamasz gyerek, már alig vártam, hogy el tudjak költözni otthonról, hiszen önálló életre és szabadságra vágytam, még akkor is, hogy ha tudtam jól, hogy sokkal de sokkal több felelősség nyomja majd a vállamat és persze a munka is sokkal több lesz, amit minden egyes nap el kell hogy végezzek. Amikor aztán be tudtam költözni a saját lakásomba, akkor iszonyatosan idegennek éreztem. Nagyon-nagyon sokáig nem aludtam jól, nem találtam a helyem, talán azt is mondhatom, hogy depressziós lettem, és közben rájöttem, hogy nagyon is szerettem a családommal lakni, csak rájuk vetítettem ki minden olyan dolgot, amit tulajdonképpen hibaként magam számára írhatok fel. Ekkor azonban már késő volt, elköltöztem, és meg kellett oldanom valahogy, hogy otthonosabb legyen a lakás, hogy jobban tudjam magam érezni benne.
Természetesen ami aztán a lehető legtöbbet segített nekem ebben az a kiegészítők használata volt, legfőképp egy olyan dísze a lakásnak, ami a gyerekkoromra és annak minden örömére emlékeztetett, egy Balaton vászonkép. Iszonyatosan sokat voltunk ugyanis az egész családdal lent nyaranta a Balaton partját, és felhőtlen, boldog nyarakat élhettünk ott át, ami a mai napig az emlékeimben él, és úgy gondoltam, hogy ha ez a kép mindig emlékeztet majd engem ezekre az időkre, akkor sokkal de sokkal jobban fogom viselni az egyedül létet. És azt kell mondjam, hogy ez tényleg nagyon sokat segít. Persze még mindig van mit megszokni, de az ember sokszor nem is gondol arra, hogy egy-egy kiegészítő mekkora hatást gyakorolhat ránk. Ha tehát bárkinek nem lenne elég otthonos a lakása, vagy szeretne egy kis emléket csempészni az otthonába, bátran használjon hasonló praktikákat. Nekem nagyon bevált.